HTML

Pedig lett volna kiút….

2010.01.28. 21:15 panferik

Csak Csillagszeműnek hívtuk az arcára tetovált csillagok miatt. Lopásból és alkalmi munkából szerezte meg a mindennapi betevő falatot, de amikor tudtam segítettem Én is étellel és ruhával. Sokat beszélgettem vele és próbáltam segíteni Neki is ahogyan pár évvel ezelött Vilmosnak is tettem.

Vilmos jelenleg jelenleg Németországban él és családot alapított, egy takarító cégnél középvezető és euros jövedelmért dolgozik. Pár évvel ezelött amikor elkezdtem vele beszélgetni, még élni sem volt kedve. Margitsziget, Margithíd felőli részén töltötte napjait és kéregetésből illetve alkalmi munkából élt. Edzéseim során figyeltem fel rá, nem volt igazából csavargó alkat,mindig ápolt és tiszta volt még a ruházata is. Egyszer edzés végén a MAC hátsó részénél a kút mellett láttam éppen egy flakonba töltött vizet - szóba elegyedtünk egymással. Ezútán rendszeresen bezélgettünk, mintha visszaadtam volna az életkedvét, várt, hogy menjek.Néha megmaradt szendvicsemet is megosztottam vele amit futás után meghagytam. Beszélgetéseink során megtudtam, hogy felesége és barátnője kisemmizték és így utcára került. A részleteket nem mondta, én meg nem kérdeztem. Kölcsönös szimpátia alakult ki közöttünk és igéretet tettem arra, hogy megpróbálok segyíteni neki. Egy volt cégemnél találtunk neki munkahelyet, ahol Én is középvezetői beosztásban dolgoztam, elöbb betanult majd középvezetői beosztást kapott Ő is mivel Vegyésztechnikusi végzettsége volt. A cégnél elég gyorsan ívelt a pályája, de nem felejtette el mind a mai napig a segítségemet, pedig nem tettem semmit csak utánna jártam, hogy van-e munkalehetőség az Ő számára. Két évvel ezelött egy hétre kiment az anyacéghez továbbképzésre, a központban felfigyeltek a tudására és ajánlatott tettek, hogy kint maradhat és ott dolgozhat. Elöször hallani sem akart róla, de szerencsére az eszére hallgatott és elfogadta a megbízást. Három hétre hazajött elrendezte a dolgait, majd kiköltözött egy német városba. Direkt nem írtam sem keresztnevet, sem cégnevet, de még várost sem, mert Vilmossal így beszéltük meg.

De térjünk vissza a Csillagszeműhöz,rajtam kívül mindenki "utálta" kinézete és szaga miatt. 23 év körüli jó kiállású gyerek volt, szeptember körül elérkezett az idő, hogy neki is segítsek. Jött a hideg és beszélgetéseink során benne is láttam a kiemelkedés lehetőségét. Nem olyan szinten mint Vilmossal, emberi méltóságát kapta volna vissza "csak" szerintem. Lopásai miatt börtönbe kellett volna vonulni, hogy leülje a lopási értéket, de még egy lehetősége lett volna, hogy elkerülje a zárkát, egy bejelentett munkahely és a pontos havi törlesztés. 
Ruháját összeszedtük, amiben dolgozni kellett volna (Vöröskeresztnek köszönöm a segítséget), Nyugatinál munkája is lett volna bejelentett, nem sok pénzért, de biztos munka. Karácsony elött többen jelezték elkezdett higitózni. Nem tudtam mire vélni a dolgot, hiszen megbeszéltük, hogy lesz munkahelye és a teljes ruházatát is kicseréljük. Pénteken már mondogatták, hogy karácsonykor elment, de nem tudtam elhinni. De tényleg ez történt.... amikor mindenki a szerettei körében töltötte az ünnepeket Ő feladta a küzdelmet és egy vonat alá vetette magát...

pedig lett volna kiút....

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://panferik.blog.hu/api/trackback/id/tr745668000

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása